Tud e valaki követ dobni a keramikusok állóvízébe ?

Hetek óta azon gondolkodom, hogy mi lehet az oka annak, hogy a keramikusok és fazekasok, de még a kerámia ipar egyéb hivatásos szereplői - üzemek és gyárak, nonprofit szervezetek - miért is kerültek abba a döbbent csendbe ami körülvesz bennünket. Alig hallani hangukat a szakmai szervezetekben; nem követelnek nagyobb teret az ipartestületekben; nem láthatók az új ötletek, vagy megoldási javaslatok. Vagy csak én nem hallom ? Vagy csak hozzám nem jut el hírük ? Aligha.
Félek attól, hogy ez a bénultság a fazekasok és keramikusok, vele együtt a szakma tartós betegségét, jobb esetben gyengélkedését jelzi. Nem hiszem, hogy a megélhetésért folytatott "könyörtelen" küzdelem a legfontosabb oka a pezsgőbb szakmai közélet hiányának. Nem gondolom, hogy a megélhetési-piacon külön -külön megvívott egyéni harcok veszik el az erőt a közösben végezhető munkától. Ellenben úgy gondolom, hogy összefogás nélkül minden egyéni panasz - bármilyen hangos is az - csak nyafogásként hallik. Úgy vélem, hogy a szakmai ( civil ) szerveztek megerősödése és öntevékeny munkája nélkül alig marad fenn valami a fazekas-keramikus szakmából. Későbbi néprajzkutatóink - ha egyáltalán lesznek még ilyenek - aligha találnak értékelendő tárgyakat ezekből az évtizedekből. Nem tudom miből fognak akkor szegények megélni

Beszélgetés szakmai közegben ?

Nem olyan régen Erdélyben jártam és több fazekas társaságában eltöltöttem a hosszú estét. A beszélgetések a szokásos témákból indultak ki: megélhetési nehézségek, országos politikai tehetelenkedések, foci, ... stb., majd a végén szakmai kérdéseket kezdtem feszegetni.

Az addig pezsgő - egymás szavába vágó - hangos vitákkal tarkított beszélgetés, hírtelen megfeneklett, szinte megfagyott. Először sajnálkoztam, hogy szétrobbantottam egy társaságot - hiszen többen különböző okokra hivatkozva - felkeltek az asztaltól. Később nem kis erőfészítésemre kiderült, hogy a szakmai témák már régóta tabunak számítanak ebben a körben. Hogy mi lehet az oka - akkor és ott - nem sikerült pontosan kiderítenem, de rájöttem arra, hogy nálunk Magyarországon sincs ez másképp.
Mi lehet ennek az oka ? Szakmai féltékenység ? A szakmai hited és tudásod melletti kiállás bátortalansága ? Az elveszett ambíció hiánya ? Nem tudom. Örülnék, ha megosztanád véleményed velem és másokkal.