Új utakon a porcelán

Azzal azt hiszem mindenki tisztában van azzal, hogy a magyar porcelán ipar nehéz helyzetéből nem a tömeg termelés felé vezet ki az út. A rendszerváltás óta - Herend kivételével - látható, hogy lejtmenetben van az iparág. Nem tudom emlékszik e még bárki arra, hogy a kilencvenes évek elején még több ezren dolgoztak a Budapesti vagy a Kőbányai Porcelángyárban, vagy hogy egyáltalán létezett az Aqvinkumi gyár is. Ma mindössze négy porcelángyár található az országban és - újra Herend kivételével - egyik sincs könnyű helyzetben. Mindez onnan jutott eszembe, hogy nemrégiben olvastam egy írást ( részletesen itt ) a porcelán lehetőségeiről a XXI században. Mi a véleményed ?  Vajon mi történt az elmúlt 20 évben a hazai porcelán iparban ? Van e lehetőség és erő talpon maradni., új utakat keresni ? Oszd meg véleményed ezen blogon másokkal is !

Fazekastalálkozó Magyarszombatfán

Július közpén volt a 9. fazakastalálkozó Magyarszobatfán.
Nagyon jó hangulatú és sikeres rendezvény volt, ebben a kissé eldugott határmenti faluban.
Ajánlom a mellékelt linken megnézni egy személyes benyomásokkal tarkított képsorozatot :http://www.youtube.com/watch?v=E-S6Ck1A5hs&NR=1

Tud e valaki követ dobni a keramikusok állóvízébe ?

Hetek óta azon gondolkodom, hogy mi lehet az oka annak, hogy a keramikusok és fazekasok, de még a kerámia ipar egyéb hivatásos szereplői - üzemek és gyárak, nonprofit szervezetek - miért is kerültek abba a döbbent csendbe ami körülvesz bennünket. Alig hallani hangukat a szakmai szervezetekben; nem követelnek nagyobb teret az ipartestületekben; nem láthatók az új ötletek, vagy megoldási javaslatok. Vagy csak én nem hallom ? Vagy csak hozzám nem jut el hírük ? Aligha.
Félek attól, hogy ez a bénultság a fazekasok és keramikusok, vele együtt a szakma tartós betegségét, jobb esetben gyengélkedését jelzi. Nem hiszem, hogy a megélhetésért folytatott "könyörtelen" küzdelem a legfontosabb oka a pezsgőbb szakmai közélet hiányának. Nem gondolom, hogy a megélhetési-piacon külön -külön megvívott egyéni harcok veszik el az erőt a közösben végezhető munkától. Ellenben úgy gondolom, hogy összefogás nélkül minden egyéni panasz - bármilyen hangos is az - csak nyafogásként hallik. Úgy vélem, hogy a szakmai ( civil ) szerveztek megerősödése és öntevékeny munkája nélkül alig marad fenn valami a fazekas-keramikus szakmából. Későbbi néprajzkutatóink - ha egyáltalán lesznek még ilyenek - aligha találnak értékelendő tárgyakat ezekből az évtizedekből. Nem tudom miből fognak akkor szegények megélni

Beszélgetés szakmai közegben ?

Nem olyan régen Erdélyben jártam és több fazekas társaságában eltöltöttem a hosszú estét. A beszélgetések a szokásos témákból indultak ki: megélhetési nehézségek, országos politikai tehetelenkedések, foci, ... stb., majd a végén szakmai kérdéseket kezdtem feszegetni.

Az addig pezsgő - egymás szavába vágó - hangos vitákkal tarkított beszélgetés, hírtelen megfeneklett, szinte megfagyott. Először sajnálkoztam, hogy szétrobbantottam egy társaságot - hiszen többen különböző okokra hivatkozva - felkeltek az asztaltól. Később nem kis erőfészítésemre kiderült, hogy a szakmai témák már régóta tabunak számítanak ebben a körben. Hogy mi lehet az oka - akkor és ott - nem sikerült pontosan kiderítenem, de rájöttem arra, hogy nálunk Magyarországon sincs ez másképp.
Mi lehet ennek az oka ? Szakmai féltékenység ? A szakmai hited és tudásod melletti kiállás bátortalansága ? Az elveszett ambíció hiánya ? Nem tudom. Örülnék, ha megosztanád véleményed velem és másokkal.

Szakmai hírek és/vagy politikai értékek ?

Nem régen kaptam egy emailt, amelyben egy régi és jó nevű Magyarországon kívüli kézműves szervezet egy politikai párt felhívását tesz közzé, miszerint nagyon kedvező bérleti díj ellenében helyet biztosít kézműveseknek egy rendezvényen való részvételre.
Nagyra értékelem a szervezet törekvését, melyben hírt ad a rendezvényről. De úgy gondolom, hogy nem volt szerencsés ez a felhívás. Nagyon körültekintően kell eljárni az ilyen esetekben, lett légyen bármely politikai csoportosulásról szó, hiszen mindez könnyen megoszthatja az igen törékeny szakmai közvéleményt. Ma az együttműködésre, összefogásra való törekvés erősebb kihívás, mint bármikor volt. Ezt kellene szem előtt tartani minden szakmai szervezetnek

Készülünk e a válság utáni időre ?

Manapság a legtöbb helyről csak panaszt lehet hallani. " Nincs rendelésem ! Eltüntek a vevők ! Nem fizetnek a partnerek ! " Pedig a fellendülés is sokakat pont olyan váratlanul fog érinteni, mint a válság az elmúlt hónapokban. Egyszer csak ott lesz körülöttünk a fellendülés és a ha nem készülünk ötletekkel, új termékekkel, kisérleti darabokkal erre az időszakra, csak azt vesszük majd észre, hogy mások megint elhuztak mellettünk.

Ha nincs elég rendelésünk, kevesebb lett a napi elfoglaltságunk , akkor itt az idő, hogy az évek óta elhalasztott ötleteket elővegyük, vagy egy kissé körülnézzünk a világban akár csak az internet segítéségvel. Távolodjunk el napi gondjaintól, áldozzunk egy szakmai utazásra, szemináriumra, továbbképzésre. Biztosan új erőre kapunk, optimistábban kezeljük majd a helyzetet.

Öko porcelán

Sokan törik a fejünket, hogy miben lehetne megújítani a kerámia szakmát. Hogyan tudunk egy hagyományosan konzervatív iparágban valami újat, korszerűt, trendit létrehozni.
A frankfurti Ambiente vásáron a német Khala porcelángyátó cég nagy körítéssel bemutatta az első öko -porcelánt. A lényeg az, hogy egy olyan termékcsaládot dobott piacra, amely a lehető legkevesebb energiával és újrahasznosítható anyagok felhasználásával jött létre. Mindezt a csökkentett vízfelhasználástól kezdve, az égetések CO kibocsátásának korlátozásán át az újrahasznosítható csomagolóanyagok keresztül érte el. Természetesen ezen tevékenységét - német precizitással - számos arra felhatalmazott céggel ellenőriztette és igazoltatta.
Ez a példa számomra azt sugalja, hogy ki lehet és ki is kell találni olyan megoldásokat, amelyekkel kilépünk a megszokott körből. Hírverést csaphatunk magunk körül. Jobban szolgálhatjuk a piaci elvárásokat.

Várom véleményedet